Minden negatívan működő cégnél inkább előbb mint utóbb beköszönt, hogy likviditási gondjai lesznek. Amikor novemberben átvettem a vezetést, úgy gondoltam, hogy ez a rákövetkező év március-április környékén fog bekövetkezni. Nem fizetés-képtelenségről beszélek, hanem fizetési nehézségekről, mikor nem tudjuk időben teljesíteni a lejáró számlákat.
Kezdeném a legfontosabbal, hiszen majdnem 1,5 éve nem írtam semmit a blogra.
Ez nem azt jelenti, hogy eltűntem, kirúgtak, csődbe mentünk, hanem azt, hogy rengeteg munka volt, amit 2020-ban még ez a Covid-19 történet is bonyolított.
Ami a legfontosabb jelenleg, hogy az utolsó általam látott pénzügyi jelentés szerint, 2020.09-re NYERESÉGESSÉ!!! vált a tevékenységünk.
Egy nagy dilemma minden cég életében, hogy milyen szoftverbe ruházzon be, annak mennyi az ára, és milyen lesz a megtérülés. Személyes véleményem az, ebben a kérdésben, hogy mindenképpen, sőt elkerülhetetlen, hiszen ha a versenytársak megteszik, akkor piaci hátrányba kerülök.
A munkavállalók körében egy népszerű téma, hogy természetesen ő mindent megtesz a cégért, és erőn felül dolgozik. (Félreértés ne essék. Ennek a bejegyzésnek nem célja a munkavállalók ekézése. Sokkal inkább az, hogy mit tehet egy vezető.)
Jó ideje nem írtam a blogra, aminek nemes egyszerűséggel az volt az oka, hogy el vagyok/vagyunk havazva, mint szinte mindenki az építőipar területén. Próbálok a jövőben egy kicsit több információt/tapasztalatot összeszedni, megosztani.
Kicsit mélyedjünk bele abba, hogy mit találtam, amikor a gyártást vettem górcső alá.
Első körben azzal kellett szembesülnöm, hogy a termelékenység és a motiváció, mint olyan tulajdonképpen megszűnt. Érzékeltetés képpen az a termék amiből 10 éve ez a gyár különösebb gond nélkül legyártott 4 egységet, most tulajdonképpen nagyságrendileg 1 egységet képes legyártani.
Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, lássuk milyen hibák bukkantak még elő.
Egy cég életében komoly problémát jelenthet a túlértékesítés is. Ez az a folyamat mikor egy cégvezető helytelenül méri fel a cége erőforrásait, kapacitását, vagy a technikai korlátait.
Kicsit elkanyarodva a konkrét blog témától, úgy érzem, hogy fontos egy kis betekintést nyújtani abba, hogy mi folyik jelen pillanatban az építőiparban, és mi az ami még várható a jövő évtől.
A 2016-ban bevezetett CSOK illetve az újépítésü ingatlanokat érintő 5%-os áfakedvezmény rettenetesen bepörgette az építőipart és egy folyamatosan növekvő pályára állította. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy erre az ugrásszerű megnövekedésre az építőipari szereplők nem voltak felkészülve.
Mivel nyakig benne voltam a kivitelezésekben, így megállapíthattam pár dolgot.
- A munkásaink komoly szakmai problémákkal küzdenek.
- Az építésvezetés összeomlott, ötletszerű, tűzoltás
- Az alapanyagok biztosítása akadozó, problémás, sokszor rossz anyag kerül ki.
Először is elnézést a kicsit bulváros címért. Természetesen nem tűnt el, hanem a könyvelésben ennyi veszteség mutatkozott, ami lássuk be, 1 év alatt eléggé tetemes.
Miután az ügyfelekkel sikerült zöldágra vergődnöm, az első feladatom az volt, hogy megtaláljam az okát, hogy hova égettünk el ennyi pénzt és természetesen valami kiokoskodni arra, hogy ez megszűnjön.
Persze ezzel párhuzamosan a lelassult és rossz kivitelezést is állandóan irányítanom és felügyelnem kellett, így előállt az a kellemetlen szituáció, hogy egyszerre több mindent kellett csinálnom, és magamhoz kellett vennem kollégák felelősségi körét, hiszen nem ismertem őket, nem ismertem a munkatempójukat és a munkájuk minőségét.
Mivel amúgyis a kivitelezésbe merültem el, értelemszerűen ott volt a legegyszerűbb kezdenem az anyagi oldal ellenőrzését is. Nemes egyszerűséggel katasztrófa volt amit találtam. Építkezésen hónapokig álló bérelt állványrendszerek, mobilwc-k, megrendelt, majd nem lemondott őrzés szolgáltatások, és temérdek alapanyag amik vagy rossz megrendelés következményei voltak, vagy kivitelezési hiba miatt mentek tönkre.
Ok, ezek belső hibák, amiket lehet korrigálni. Amint észrevettem, hogy ezeknek a nagyrésze szintén a kommunikáció hiányából fakad, illetve, hogy az adott pozíciót betöltött embereknek nem volt kidolgozott protokollja, hogy bizonyos esetekben hogyan járjanak el.
Kis vidám történet, hogy mire is gondolok. Egyik nap csörög a telefonom, és az egyik ügyfelünk hív, aki a kevés elégedett csoportból érkezett, hogy ugyan nagyon örül a terméknek, boldog, és mindennel megvan elégedve. De ha nem nagy kérés, mivel a kivitelezést már 3 hónapja befejeztük, a wc-t is elvihetnénk már, mert felborította a szél.
Ez a kis történet remekül mutatja, hogy megrekedt az információ. A kivitelezés befejeződött, átadás-átvétel megtörtént, de illetékes kolléga már nem adta tovább az információt annak aki intézte volna a wc, szemeteskonténer stbstb elszállítását. Így az hónapokig még ott rostokolt, és százezrekbe került. És mint tudjuk a sok kis százezerből lesz a sokmillió.
Ebből kiindulva elkezdtem belső protokollt és folyamatot felállítani, hogy a káoszban legalább az biztos pont legyen, hogy hol állunk. És meg lehessen határozni valami rövidtávú jövőtervet ami mentén elindulhatunk.
Mindeközben a cég külföldi tulajdonosi köre is engem szórakoztatott a kérdéseivel, hogy mi, hol, hogy történt és merre tovább?
Amikor ezzel végeztem, akkor ugyan iszonyat instabilan, de lett egy rövidtávú kapaszkodó kiépítve ami mentén a kollégák és én elindulhattunk. Így neki lehetett látni a veszteséghez vezető okok komolyabb feltárásához.