Minden negatívan működő cégnél inkább előbb mint utóbb beköszönt, hogy likviditási gondjai lesznek. Amikor novemberben átvettem a vezetést, úgy gondoltam, hogy ez a rákövetkező év március-április környékén fog bekövetkezni. Nem fizetés-képtelenségről beszélek, hanem fizetési nehézségekről, mikor nem tudjuk időben teljesíteni a lejáró számlákat.

Az egyik ami feltűnt, és egyben el is borzasztott, hogy az előző vezetés mint egy feneketlen pénzügyi kútként, vagy épp bankként tekintett a cégünkre. A vállalkozói szerződésünk pénzügyi része már datálta a problémákat.

Mondom a gyakorlatot.

Az általánosan megvásárolt termék amit eladtunk circa 25.000.000.- forint nettó értéket képviselt. (ebben volt 8 milliós is, de volt 88 milliós is)

Namost a szerződésünk úgy szólt, hogy 5% előleg megfizetése mellett, mi lebonyolítjuk a komplett gyártást, és a helyszíni kivitelezést úgy, hogy a következő pénzügyi kifizetés 70%-os teljesítésnél esedékes. Így egy átlagos szerződés esetében nagyjából 15.000.000.- forintot előfinanszíroztunk, és kb 10-12 projekt futott egy időben de volt, hogy több.

Ezen csak úgy tudtam változtatni, hogy az új szerződéseknél teljesen átalakítottam a fizetési struktúrát és minimummá tettem a 35%-os előleget. Emellett másik termékcsoport értékesítést vezettem be.

Átlagosan egy termék életciklusa a cégünknél a következőképpen néz ki.

Tervezés -> Gyártás -> Helyszíni szerelés.

Ennek időbeni lefolyása 6 - 12 hónap. Magyarán rengeteg pénzünk hónapokra kinn állt. Ezért volt szükség egy másik termékcsoport értékesítésére, amiben jóval gyorsabban megfordul a pénz. Igaz árbevétel szempontjából alacsonyabb, de többett lehet belőle értékesíteni, nagyobb célpiacon. Ez sokat lökött a likviditásunkon, hisz ezzel egy folyamatosabb árbevételre tudtunk szert tenni, aminek az előfinanszírozása minimális volt (Itt 70%-os volt az előleg mértéke) és a átlagosan egy projekt max egy hónap alatt lezárult.

Ez persze nem oldotta meg a problémáinkat, de enyhítette. Sajnos a fizetési nehézségek így sem kerültek el minket, de könnyebb volt sakkozni.
2018-ban rengeteg tárgyalást kezdeményeztem beszállítókkal, alvállalkozókkal, partnerekkel. Ezeknek a képe elég vegyes volt. Volt 3 fős szobafestő brigád és volt Európai piacvezető multi. Mindenképpen megállapodásra kellett jutnunk, hiszen ha egy beszállító "letilt", vagy egy alvállalkozó otthagyja a munkát, akkor az pillanatokon belül körbefut a piacon, aminek a végeredménye bizalomvesztés, rosszabb esetben pánik és pánikintézkedések.

Többnyire 3 dolgon lehetett egyezkedni.

- fizetési halasztás
- részletfizetés
- illetve a kettő együtt

Nyílván ezek a megállapodások nagyban függenek az adott cég helyzetétől. A kisebb cégek jellemzően a részletfizetés mellett döntöttek, a nagyobbak általábban ötvözték a részletfizetés és a halasztás lehetőségét. Az igazán nagyok többször adtak engedményt a fizetési halasztásra, hitelkeretet emeltek, vagy áttettek minket hoszabb lejáratú számlázásra. Példaképpen, eddig 30 napra fizettünk, és egy előre fixált ideig (circa 1 év) engedélyezték a 90 vagy 120 napos fizetést.

Ami nagyon fontos, hogy ezekben a megállapodásokban már nem lehet késedelmes teljesítés. És minden esetben fontos, a tiszta, egyenes és őszinte tárgyalás. Világosan elmondani a helyzetet és a lehetőségeket. Mindenkinek az az érdeke, hogy a pénzéhez jusson.

Ami még nagyon fontos itt, az az, hogy soha nem tagadtam le tartozást és nem kérdőjeleztem meg a jogosságot. Sajnos Magyarországon egy hibás vezetői tulajdonság, ami jellemzően kis és középvállalatoknál fordul elő, hogy a likviditási gondot azzal probálják meg fedni, hogy problémáznak mindenen. Minőségi, mennyiségi, határidős problémára hivatkozva próbálnak időt nyerni. Nem tartom célravezetőnek sem etikusnak ugyanis egy gyakorlottabb cégvezető pillanatokon belül átlát a szitán.

Nagyjából 2019 első negyedévére sikerült a likviditási problémákat megszüntetni.