A munkavállalók körében egy népszerű téma, hogy természetesen ő mindent megtesz a cégért, és erőn felül dolgozik. (Félreértés ne essék. Ennek a bejegyzésnek nem célja a munkavállalók ekézése. Sokkal inkább az, hogy mit tehet egy vezető.) 

Két nagy csoportra oszthatjuk a munkavállalókat. Az egyik, aki ezt roppant demonstratívan teszi, minden alkalmat megragad, hogy tudomására hozza a kollégáknak, vezetőknek, ő bizony erőn felül teljesít. Ennek számtalan példája van, nekem a kedvencem, mikor szigorúan munkaidőn kívül felhív, és már azzal kezdi, hogy ő még mindig dolgozik. 

A másik, amelyik csendben szenved. Orbitális túlórákat generál, de azt sem mondja, hogy baj lenne, sem azt, hogy túl van terhelve. Mindent elvállal, és rendszeresen késik, csúszik. 

A közös metszéspont sokesetben az, hogy ezek az emberek nem hatékonyan végzik a munkájukat. Amikor bekerültem a pozíciómba, megtettem azt, hogy csak úgy beültem emberek mögé, és figyeltem a napi munkájukat. Mivel én ennél a cégnél majdnem minden munkafolyamatot végeztem, így alap rálátásom volt a munkájukra, és bizony sokszor megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. 

Amiről most írni szeretnék, az a rendelkezésre álló eszközök nem, vagy rossz használata. Ennek a felismerése elég nehéz egy vezetőnek, pláne ha ő az adott területen az adott eszközzel nem dolgozott soha. Így joggal gondolja azt, hogy az adott munkafolyamatot úgy kell és lehet végezni, ahogy azt a munkatárs teszi. 

Az egyik ilyen alapvető baj, hogy a rendelkezésre álló eszközt nem ismerik. Nem tudják, hogy milyen funkciókra képes, ebből kifolyólag nem is használják őket. Tudok erre több példát mondani. Amikor a kolléganőnek az a feladata, hogy köbölje ki a felhasznált anyagmennyiséget, és szépen elkezdi soronként bepötyögni a számológépbe a többszáz tételt, vagy elkezd Excellel bűvészkedni, holott a célszoftver amit használ automatikusan kiszámolja. Vagy a tervező, aki nekiáll a 3d-s munkadarabból egyenként nézeti rajzokat készíteni alkatrészenként (több százat), mert nem tudja, hogy a tervezőprogram 3 kattintással legenerálja azokat. 

Ebben az esetben mi történik. A munkavállaló dogozott? Sajnos igen a válasz. Hatékony volt? Erre bizony határozott nem a válasz. 

És itt felvetődik a kérdés, hogy mit lehet tenni. Az egyik kézenfekvő válasz a tanítás. Sőt igazat megvallva az egyetlen "fegyver" ezzel szemben az oktatás, és képzés. És a kollektíva elött világossá kell tenni, hogy aki nem hajlik, az törik. Ugyanis ez mind kidobott pénz. A saját szakterületemen, éves szinten olyan 10 millió forintot költünk csak célszoftverek liszenszelésére. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne , vagy nem megfelelően használjuk őket. 

Az oktatás/képzés viszont egyik elengedhetetlen része, hogy a munkavállaló valamilyen szinten megértse az eszköz működését, és legyen világos neki, hogy ez  és ez a funkció az ő munkáját segíti. Ugyanis ha nem érti meg a működést, akkor csak egy felesleges körnek fogja gondolni az adott munkafolyamatot. Ez halmozottan nehezebb egy olyan esetben amikor X elvégzett munka nem neki, hanem egy ráépülő feladatot könnyít meg, tehát az ő munkája ettől nem lesz könnyebb, egyszerűbb. 

Érdemes komoly időt szánni ennek a felmérésére, mert olyan felesleges órák mennek el a semmibe éves szinten, amikkel milliókat lehet megfogni. Persze ehhez az is szükségeltetik, hogy a vezetőnek legalább alapszinten legyen rálátása a munkaterületre és az ott használt eszközökre.