Kicsit mélyedjünk bele abba, hogy mit találtam, amikor a gyártást vettem górcső alá.

Első körben azzal kellett szembesülnöm, hogy a termelékenység és a motiváció, mint olyan tulajdonképpen megszűnt. Érzékeltetés képpen az a termék amiből 10 éve ez a gyár különösebb gond nélkül legyártott 4 egységet, most tulajdonképpen nagyságrendileg 1 egységet képes legyártani.

Ez betudható az abszolút korszerűtlen technikának, az emberek hozzánemértésének, az elmaradt képzéseknek, illetve az dolgozók és a közvetlen feletteseik teljes apátiájának. Nem utolsósorban annak, hogy olyan szinten nem volt foglalkozva a bérekkel, hogy akinek egy kicsit is több esze, rátermettsége, elhivatottsága volt, már rég nem itt dolgozott.

Első körben rendbetettem a fizikai dolgozók szerződését, és kitaláltam egy olyan javadalmazási rendszert, amiben érdekelt az illető, hogy jobban illetve többet dolgozzon.

Ez nagyrészt célba is ért, örömmel fogadták a dolgozók, főleg azt a részt, amikor ezzel nemcsak papíron, hanem a bankszámlájuk kivonatán is találkoztak. Ugyanis azt nem említettem, hogy persze a fizikai állománynak kb minden félévben megvolt ez ígérve az elmúlt 10 évben és sosem lett belőle semmi, így meglehetősen szkeptikusan álltak az általam felvázolt tervekhez.

Ezután nekiálltam technológiát beszerezni, ami szintén nem volt jellemző az elmúlt 10 évre. Így beszerzésre került cnc gépsor és egyéb automata berendezések. Illetve ezek folyamatos oktatása. Ezek príma részeredményeket hoztak, de a termelékenység még így is messze elmaradt a várttól.

És itt jön egy érdekes fogalom, aminek elsőre magam sem hittem, hogy lényeges szegmens lehet, de sajnos tévedtem.  A "beszorult ember".

Szinte minden cégnél megtalálható, 10-20 éves múltra tekint vissza mint dolgozó vagy alsó vezető, és egyszerűen jellemével, hozzáállásával gátol. Minden újítás, előre lendülés kerékkötője és nem a megoldást keresi, hanem a problémát. Majd akarva, akaratlan úgy dolgozik, hogy az esetleges probléma be is következzen, hogy feszülő mellel előállhasson, hogy "namegmondtam".

Alapvető probléma, hogy az ilyen mentalitású emberek ilyenné váltak. Nyílván maga a céges környezet múltja tette őket ilyenné, és magam részéről nem bízok abban, hogy 40-50-60 éves emberek alapvető hozzáállásbeli változást tudnak elérni. Ők valaha első osztályú dolgozók voltak, és ezt a megkopott dicsfényt lebegtetik maguk elött, akkor is, amikor már kvázi szabotálják a munkát.

Viszont a régi erényeikre támaszkodva, és a sokszor 10-20 éves kollegaritás, barátság miatt, mozdíthatatlanok.

Viszont a jelenlegi piaci, gazdasági helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy kísérletezgessünk, így a korábban mozdíthatatlannak vélt emberek megmozdultak. Új kis, és középvezetők érkeztek, akik nem a meglévő kollektívából lettek kiemelve, pont azért, hogy a mindent átható pesszimizmus ne érintse őket. Nyílván ez nem volt egy túl népszerű döntés, de szükségszerű volt, hiszen célunk, hogy a termelést/termelékenységet feltoljuk mégjobban, és a veszteséget pedig le.