Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, lássuk milyen hibák bukkantak még elő.

Egy cég életében komoly problémát jelenthet a túlértékesítés is. Ez az a folyamat mikor egy cégvezető helytelenül méri fel a cége erőforrásait, kapacitását, vagy a technikai korlátait.

Amikor pozícióba kerültem szinte elsőként feltűnt, hogy túlsúlyban vannak olyan értékesített és leszerződött projektek, amit soha nem csináltunk, és egy jóval nagyobb felkészülést és szakmai hozzáértést igényelnek. Emellett bőven túlértékesítettük a fizikai vállalhatóságunk kereteit is. ezek önmagukban is már nem egy nagy céget tettek tönkre, de együtt egy életveszélyes elegyet alkottak.

Lássuk egyenként őket.

Volt egy X kapacitással rendelkező szerelő állomány aminek a kapacitása bőven fejleszthető lett volna megfelelő iskolákkal, továbbképzésekkel, de ez is elmaradt. Ennek ellenére közel háromszoros munkamennyiséget értékesítettek, ami alapból probléma, de úgy, hogy az állomány nagyrésze szinte betanuló, és komoly szakmai kihívásokkal küzd úgy a komoly problémák csak gyűlnek.

A másik probléma ami szintén a túlértékesítés egyik vállfaja, hogy olyan terméket/termékkört árusítottunk, amiben sem gyakorlatunk, sem szakmai kompetenciánk nem volt. Azt csak zárójelesen jegyzem meg, hogy mindezt áron alul. És ez a fajta szakmaiatlan hozzáállás átszőte az egész folyamatot. Már a tervezési szinten fogalmuk nem volt, hogy adott gépészeti elemeknek milyen követelményei vannak, a különböző szakterületeknek milyen igényei vannak a másik felé, milyen követelményeknek kell eleget tenni. És innen gyűrűzött tovább a probléma, az építésvezetőkre, majd legvégül a kivitelező brigádokra.

Egy mondatban úgy lehetne leírni, hogy rengeteget dolgozott mindenki, de hatékonyság az nulla volt. Az információáramlás teljesen megállt, legfőképpen azért mert azt sem tudták, hogy milyen információkra van szükség. Ugyanis ha nem kapok infót, de tudom, hogy szükségem van rá, akkor ottvan az a lehetőség, hogy kérem. De amikor még az sem világos, hogy szükségem lenne rá, na ott nagyon komoly a probléma, mondhatni végzetes.

És mindez egy olyan túlfeszített, szerződéses határidőkkel teletűztelt periódusban, amikor nincs idő és lehetőség megállni, képzéseket kérni/tartani és persze az is megengedhetetlen, hogy minősíthetetlen termék kerüljön ki. A harapófogó összeért, és előre látható volt, hogy ennek mi a vége. Persze gyors és használható megoldás erre nincs. Amit tenni lehetett, hogy a brigádok összetételét úgy próbáltam összeállítani, hogy egészséges arányban legyenek a tapasztaltabb kollégák és a teljesen kezdők, majd mint egy mentort próbáltam még pluszba mindenhova betenni, aki felügyeli és irányítja a munkákat. Azon szakterületeken ahol a jövőben nem terveztem hosszútávú pályafutást, pedig nemes egyszerűséggel kiadtam szakipari alvállalkozóknak.

Az értékesítési oldalon pedig azonnal letiltottam minden olyan értékesítést ami nem a profilunkba vág, amit nemes egyszerűséggel nem tudunk elvégezni, vagy csak hatalmas többletköltségek árán.