Először is elnézést a kicsit bulváros címért. Természetesen nem tűnt el, hanem a könyvelésben ennyi veszteség mutatkozott, ami lássuk be, 1 év alatt eléggé tetemes.

Miután az ügyfelekkel sikerült zöldágra vergődnöm, az első feladatom az volt, hogy megtaláljam az okát, hogy hova égettünk el ennyi pénzt és természetesen valami kiokoskodni arra, hogy ez megszűnjön.

(attól tartok még nagyon sok poszthoz aktuális lesz a kép)

Persze ezzel párhuzamosan a lelassult és rossz kivitelezést is állandóan irányítanom és felügyelnem kellett, így előállt az a kellemetlen szituáció, hogy egyszerre több mindent kellett csinálnom, és magamhoz kellett vennem kollégák felelősségi körét, hiszen nem ismertem őket, nem ismertem a munkatempójukat és a munkájuk minőségét.

Mivel amúgyis a kivitelezésbe merültem el, értelemszerűen ott volt a legegyszerűbb kezdenem az anyagi oldal ellenőrzését is. Nemes egyszerűséggel katasztrófa volt amit találtam. Építkezésen hónapokig álló bérelt állványrendszerek, mobilwc-k, megrendelt, majd nem lemondott őrzés szolgáltatások, és temérdek alapanyag amik vagy rossz megrendelés következményei voltak, vagy kivitelezési hiba miatt mentek tönkre.

Ok, ezek belső hibák, amiket lehet korrigálni. Amint észrevettem, hogy ezeknek a nagyrésze szintén a kommunikáció hiányából fakad, illetve, hogy az adott pozíciót betöltött embereknek nem volt kidolgozott protokollja, hogy bizonyos esetekben hogyan járjanak el.

Kis vidám történet, hogy mire is gondolok. Egyik nap csörög a telefonom, és az egyik ügyfelünk hív, aki a kevés elégedett csoportból érkezett, hogy ugyan nagyon örül a terméknek, boldog, és mindennel megvan elégedve. De ha nem nagy kérés, mivel a kivitelezést már 3 hónapja befejeztük, a wc-t is elvihetnénk már, mert felborította a szél.

Ez a kis történet remekül mutatja, hogy megrekedt az információ. A kivitelezés befejeződött, átadás-átvétel megtörtént, de illetékes kolléga már nem adta tovább az információt annak aki intézte volna a wc, szemeteskonténer stbstb elszállítását. Így az hónapokig még ott rostokolt, és százezrekbe került. És mint tudjuk a sok kis százezerből lesz a sokmillió.

Ebből kiindulva elkezdtem belső protokollt és folyamatot felállítani, hogy a káoszban legalább az biztos pont legyen, hogy hol állunk. És meg lehessen határozni valami rövidtávú jövőtervet ami mentén elindulhatunk.

Mindeközben a cég külföldi tulajdonosi köre is engem szórakoztatott a kérdéseivel, hogy mi, hol, hogy történt és merre tovább?

Amikor ezzel végeztem, akkor ugyan iszonyat instabilan, de lett egy rövidtávú kapaszkodó kiépítve ami mentén a kollégák és én elindulhattunk. Így neki lehetett látni a veszteséghez vezető okok komolyabb feltárásához.